Tiltakoztak, felvonultak, ellenkeztek, összeomlott, robbantottak, levonták a fizetéseket, elítélték, árvíz van, földrengés, halál, nincsen pénz, erkölcs, egyetértés. Mindezen kijelentések messzemenően ismerősen hangzanak, a nyomtatott és online médiában, tévében és rádióban minden nap, reggeltől estig, állandó jelleggel ilyen hírekkel találkozunk. Elvétve ugyan eljutnak hozzánk olyan kifejezések, mint megnyerte, sikerrel zárult, de olyat, hogy valakit boldoggá tett, megelégedéssel töltött el, legfeljebb ironikus hangvételű vagy rosszindulatú bulvár irományokban olvasunk. Ha egy földönkívüli figyelemmel követi médiánk különböző orgánumait, jogosan jut arra a következtetésre, hogy világunk haszontalan, siralmas, olyasvalami, amiben az emberek egyáltalán nem lelik örömüket.
Valóban ennyire kilátástalan a helyzet? Szerintem egyszerűen nem vagyunk képesek meglátni az apró dolgokat, amelyeknek akár örülhetnénk is. Szombat reggel például kinéztem az ablakon, és mit látok? Utcai lámpákat szerelnek a lépcsőház elé. Igaz, hogy hat ember állta körül az említett objektumot, akik közül kettő dolgozott, igaz, hogy jóval hamarabb is eszükbe juthatott volna az illetékeseknek ez a nemes cselekedet, de legalább van. Hat ember egy szombat délelőtt csak azért volt jelen a helyszínen (na jó, nem „csak”, de többek között), hogy majd esténként ne kelljen remegő lábakkal, körbe-körbe pillantva hazasettenkednem a sötét ég alatt. Vagy vegyük a buszsofőrt, aki reggeltől estig egy hideg ládában ücsörög azért, hogy nyájas embertömegek ide meg oda eljuthassanak. De gondolhatunk a mentősökre is, akik éjjel és nappal, karácsonykor, szilveszterkor, december elsején – mindig dolgoznak. Beteg emberből sosem lesz hiány, a sürgős esetek ünnepekkor sem szünetelnek. A szemételhordók, akiknek senki sem köszöni meg, hogy az általunk összegyűjtött kidobnivaló nem ér a tizedik emeletig, a rendőrök, akiknek minden idős és zsörtölődő nénike telefonhívására ugraniuk kell a helyszínre, a hóeltakarítók, a vízvezeték-szerelők, az újságkihordók...
Emberek, akiket nem vet fel a pénz, valószínűleg soha nem fognak meggazdagodni abból, amit csinálnak. De ott vannak, észrevétlenül, láthatatlanul, és ha akár egy napig is kimaradnának megszokott rutinjukból, akkor aztán mindenkinek feltűnnének! Ők azok, akik azért dolgoznak, hogy a mi életünk kényelmesebb legyen, lehet, hogy nem túl elegánsan, valószínűleg morogva és káromkodva és kedvetlenül – de melyikünknek lenne kedve azt tenni nap mint nap, mint nekik?
Andrea
No comments:
Post a Comment